Nálunk pont fordítva történt. A kígyó őt beszélte rá. Ő meg engem. És mára már én is függő lettem. Túl egyszerű használni. Ha van egy kis szabadidőm, előveszem, ha kimegy a vécére, viszi magával. Reggel az első dolgunk a kezünkbe venni. Csak egy gombnyomás, egy csusszantás, és máris kitárul a világ. A metrón kapaszkodás közben mindig van egy szabad kezünk, pedig régen az embereket figyeltük. Ebéd közben egy lopott pillantás. Persze nem egymásra. Mindent tud rólam. A barátaimnak írt szavakat, munkaügyeket, hogy tegnap este mennyit futottam, hogy holnap reggel hova megyek. Nem tudok tőle szabadulni. Beleharaptam az almába, és a kezemben maradt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: